Már megint itt tartunk. Ősz van, elmúlt a fesztiválszezon, nemhogy pulóvert és hosszú nadrágot, hirtelen kabátot is kellett ölteni ha éjszaka kint szerettünk volna lenni a szabad levegőn. Alig három hete jöttem haza a szigetről, ebben az időben éppen a táncházban ugráltam kezemben a sokadik hideg sörrel, alig néhány göncben, csurom vizesen, de nem az éppen kint szemerkélő esőtől.
Jó volt az idei nyár, sokmindent bejártunk, egy részéről beszámoltam, a többivel tartozom még, de a képek elhomályosultával, az emlékek megszépültével nehezebb lesz összefoglalót írnom.
Nehéz. A szigetről kritikát terveztem írni, de már nem tudnék elég gonosz, és szőrösszívű lenni. Pedig lenne miért és miről…
Szerencsés helyzetbe kerülvén, életemben először megtapasztalhattam milyen világ rejtőzik egy nagyobb színpad hátterében, rögtön első körben fellépőként érezhettem meg, hogy a rocknrollnak vannak ( lehetnek ) jó oldalai is, ha az aki csinálja úgy akarja csinálni, hogy így legyen..
A világzenei nagyszínpadon játszottunk a Cseh Tamás emlékesten, aki nem tudná mi is volt ez: 10 perces blokkok meghívott zenekaroktól, minimum egy Cseh Tamás feldolgozást kellett vinni, a többi szabadkéz, a fellépők átpakolása közti lyukakat az éppen lecuccoló zenekar valamelyik tagjával készített gyorsinterjúval töltötték ki.
Egy nappal a rendezvényt megelőzően meg kellett jelenni, hogy beállítsák a felszerelést, a hangzást, amit elmentenek egy digitális keverőn, hogy élesben ne kelljen végigütögetni minden zenekarnak a tamokat, a cineket, megnézni a hangszereket, csak felmenni és játszani.
Ahogy megérkeztünk rögtön jöttek értünk autóval, ahol átvehettük az aznapi és következő napi jegyeinket, elvittek a helyszínre, a világzenei nagyszínpad háta mögé. Autóból kiszálltunk, egy pillanatnyi bizonytalanságra sem volt időnk, jobbról érkeztek a lányok a stage passal, balról pedig a színpadmester sétált oda hozzám, célirányos kérdéssel:
- Jól látom, hogy te vagy a dobos? – lenézek magam elé, észlelem, hogy még mindig a cintányér tokomat és a lábgépemet szorongatom, aztán bólintottam. Igen.
- Jó, akkor már jöhetsz is, nemsokálra ti jöttök a beállással, addig össze is rakhatod a felszerelést.
Felvezetett a színpadra, megmutatta melyik lesz a kettő közül az én hangszerem, majd dolgomra hagyott.
Meglepett amit fent láttam. Legalább 40-50 ember sürgött forgott a színpadon( az hogy mögötte felette alatta még hányan fogalmam sincs ), látszott, hogy mindenki tudja a dolgát, nem volt ténfergés, bénázás, csak arra, hogy én nekem minden rendben legyen 3 ember ott volt és figyelt, kérdezte, hogy mit segítsen, hirtelen azt sem tudtam, hova kapkodjam a fejem zavaromban. A legaranyosabb az volt, amikor tettem be a lábdobhoz a pedált, a nagyobb darab kolléga, ahogy észlelte, amit csinálok, már lépett is oda, és megemelte az egész felszerelést, úgy kellett mondanom Neki, hogy köszi-köszi jó lesz leteheted, készen vagyok. Maximálisan elégedett voltam mindennel.
Az ottléthez hozzátartozott, hogy mindkét napra, ital és ételjegy járt, amit ott a színpad mögötti konyhán elfogyaszthattunk, fehér terítős, üvegpoharas, normális tányéros-villás kiszerelésben mindezt ugye a SZIGET közepén.
A Wc is hasonlóan hihetetlen, a megszokott konténeres megoldás, de belül csempézett teljesen tisztán tartott zárható ajtóval ellátott toilett, kézmosóval, szappannal stb.
Kaptunk egy kis konténert is ahova be lehetett tenni a felszerelést, megpihenni, beszélgetni ( légkondival, kanapéval asztallal ).
Mindent egybevetve azt kellett, hogy mondjam, ki volt nyalva a valagunk, hiányt addig, amíg ott tartózkodtunk nem szenvedtünk semmiből.
A fellépés jól sikerült, utána az estét még bent töltöttem hátul, megnéztem a Quimbyt meg a Heaven Street Sevent, Boriékat és még sok-sok fellépőt, a rendezvény egy össznépi, nagy, színpadonmeghajlással végződött, csodálatos élménnyel lehettem gazdagabb, de ennyi volt, ahogy vége lett, én is ugyanolyan sima SZIGETlakóvá minősültem vissza, mint bárki, kisétáltam utoljára hátulról, elmentem a már előre felállíott sátramhoz, na innen indult az igazi őrület.
Sok koncerten idén sem voltam, azt a párat ami érdekelt, megnéztem… belekukkantok a programfüzetbe, mi is volt.
Ja igen.. egy picit visszább…
Kispál Búcsúkoncert napja.
Végeztünk a beállással, elsétáltunk, nézzünk bele a nagyszínpados programba, az Esti Kornél zenekar játszott éppen. Ismerem a fiúkat innen-onnan, földieim, de most gonosz leszek és őszinte: Ez még messze volt egy normális nagyszínpados produkcióhoz, hamiskás, kásás, kissé szétesett, néha túljólakarva játszott erőltetett témák, és elemek, nem jött be. Egy klubban még lehet énis pár fröccs után ott ugrálnék a zenéjükre, de így ez kevés volt. Ilyen a pop szakma. Mondták nekem, hogy dehát ez a Lovasi András által felkarolt zenekar, aztán azért van ez így… lehet várhatott volna vele producermanager úr egy évet, mentségükre ( és az enyémre ) szolgáljon, én a Kispál és a Borz zenekart sem csíptem sohasem, de emlékeim szerint erről már írtam.
Ja, igen. Hány bőrt húztak le erről az utolsókispálkoncert dologról? Mert most hogy így belegondolok, minden fesztiválon ahol voltam és felléptek, az utolsó Kispál koncertnek volt hirdetve. Már Pannónia feszten is végigálltam, merthogy a csajok mindenáron ott akartak lenni a “búcsúkoncerten”.
Ennyit a -1. napról.
0. nap ugye a koncert napja. Éjfél felé lehetett, ahogy kisétáltam a világzenei nagyszínpad mögül, a tömegbe, végre átadhattam magam az egy hét fejetlen bulizásának. Elsétáltam a sátramig, összefutottam a többiekkel, akikkel együtt töltöttem az elkövetkezendő napokat, vettünk védőitalt, és az első táncos helyen végigmulattuk az éjszakát.
Első ébredés a szigeten. Mindenhol fáj, izomlázam van, a hajamból meg a fülemből jön a homok. Felkászálódás, fejfogás, szédülés, aztán jött a felkiáltás: MEEELEEEEEGGVAAANNNN, szokásos zöld kispárna megfog, négykézláb kikászálódás a sátorból az első árnyékos helyig, és gyors visszaalvás. Ébredés. Kicsivel jobb mint az előbb. De szomjas vagyok, ja meg igen a reggeli Wc. Na jó, hát mégis csak az első reggel, indulás! Wc tiszta, pedig toi toi, mosoly, pipa.
Út közben nappal lévén megtudtam egykét dolgot, pl, hogy ingyen SZIGET SMS-re fel lehet iratkozni, ahol kapod a napi információkat, változásokat, programokat, Toi-toin izzadva meg is rendeltem, ha már ingyen van, miért is ne. A feliratkozási rendszer katasztrófa volt, kb 3 SMS-t kellett teljesen értelmetlenül visszaküldeni, mire végre jött a válasz, hogy: sikeres… örültem neki nagyon, úgy voltam vele, ez lesz a lehető leggyorsabb információcsatorna, ha valami történik. Jöttek is szépen az üzenetek, ne felejtsek el menni ide ne felejtsek el menni oda, lesz ez meg lesz az, de arról már egy darab üzenet nem jött ( ami miatt főleg aktiváltattam ) mikor az első nagyobb zuhé 3.-4. nap környékén leesett. Mindenünk teljesen szétázott volna, ha éppen nem akkor megyünk vissza a táborunkhoz, annyira hirtelen jött a vihar, csak fogtuk a fejünket, hogy erről miért nem jött semmi info.. ( Kedves Szigetezők, 10 perc múlva nagyobb eső és szél várható, húzzátok be a sátrat! – valami ilyesmit vártam volna), a legdurvább mégsem ez volt tőlük, a végén majd elmesélem.
Első körbejárásom alkalmával megállapítottam, sokat nem változtak a dolgok az előző évekhez képest, a bazársor ugyanolyan, a Balaton Grill, a lávás és amerikai hotdog, mind mind ugyanazok ( ahogy a többi fesztiválon is ), csak jóval drágább. Idén jutott el odáig az ételár, hogy többször végig kellett mennem az összes kajáldán, mire felfogtam, hogy hiába róvom a köröket, a nagyondrágánál maximum picit nemannyirarettenetesendrága ételt találhatok.
Ha már itt tartunk. Kajakérdés.
Pontosan nem emlékszem az árakra, de arányokban megpróbálom érzékeltetni, a helyzetet:
Ha éhes vagy, de nincs kedved telezabálni magadat, a legjobb választás az óriáspizza volt, ebből ettem a legtöbbször, egy szeletért nagyon sok az 500 Ft, viszont meleg, és egészen finom is, plusz laktat a vastag tészta miatt. Ami nagyon negatív, hogy kirakják az előző hajnalban nem elfogyott, betonszárazra szikkadt, újramelegített szeleteket, igazán megtehetnék ennyiért, hogy mindig friss legyen a kínálat. Elkaptam egy beszélgetést, ahogy a főnök nagyon durván leoltja az alkalmazottakat, mert azok voltak, olyan kedvesek, és engedték, hogy a kliensek válogassanak a másik ablakban kirakott kínálatból is. ( Egy konténerben két ablak volt, kettő sor állt, a lányoknak át kellett mászkálni egymás mögött ha onnan akart kérni a kedves vevő ). Fülem hallatára voltam leparasztozva(nem árultam el h magyar vagyok), és mikor voltam olyan kedves és nem válogattam, kibaszta a tulaj elém a szeletet amire ráböktem, és mondta a csajoknak, hogy na ÍGY KELL EZT CSINÁLNI. Ha nem lettem volna éhes, biztosan hozzávágom a kaját, hasonló megjegyzést fűzvén..
Hasonló étvágyelvételre elégséges kaják voltak még a
Panini: Két szelet kenyér közé kis sajt, meg vaj, meg egyéb nyalánkságok, kábé 3-tól laksz jól, egy darab ára 800-1200 között volt valahogy… azthiszem számomra ő nyerte el a legnagyobb lehúzás első helyét étel fronton
Lávakövön sült Hotdog, és társa az Amerikai Hotdog: 650 Ft, kapsz egy kiflit, benne egy virslivel, és tömheted. A lávás nagyobb, de csak zöldséggel és némi pacsmaggal turbózhatod az alapot, az amerikás valahogy finomabb, a ropogós-sült hagyma nagyon jót tesz az egésznek.
Palacsintás valami: Palacsinta meg bele banán, nutella, 1100Ft körül mozgott. Finom, ha van ennyid egy desszertre, akkor egyszer okés ( idén nem ettem ).
Jugoszláv hamburger: A leggázabb kiszolgálás és kaja egyben. Hallottam, hogy az index nagyon dicsérte, így egyik téblábolásom alkalmával ahogy megláttam a szemem sarkából oda is fordultam megnézni mi is ez. Két fazon hatalmas bucikba süti és pakolja bele a húst. Ártábla mint olyan sehol. Aztán de, megláttam, van ártábla. Kiírva egymás alá 5 idegen szó, melettük 1000 1100 1200 stb árak. Sorbaállok. Én jövök:
- Heló, hogy van ez a hamburger dolog? – vártam, hogy mondja a lehetőségeket, árakat, hozzávalókat, vagy bármit amit ilyenkor illene, a válasz gyorsan és röviden érkezett:
- EZER. – és már nyújtotta is a kezét, hogy adjam a lóvét. Néztem, kiváncsi lettem, gondoltam na ez érdekes, odaadtam az ezrest. A srác egy hatalmas fogóval felcsípett egy hamburger bucit, megpirította, és odanyújtotta a másiknak, az bekente valami trutyival és visszaadta emeznek, aki egy szelet sült húst rakott bele, majd újra odakerült a kollégához, az megspékelte egy kis salátával és a kezembe nyomták, ekkor szóltak hozzám másodjára:
-Tehetsz bele bármit. – semmi jóétvágyat vagy szevasz. A bármi az egy kis hagyma volt, meg uborka, meg asszem kápoaszta.
Beleharaptam. A buci alapból száraz volt, a pirítás után is érződött, hogy kiszikkadt rossz zsemléből csinálták, a szósz amit az aljára kentek fantáziátlan, ízetlen, értelmetlen, valami erőspistás trutyi lehetett. A hús szintén fűszermentes natúr, rágós. Az hogy laktató igaz. Nagyon is. Nehezen gyűrtem le a végét, de erről főleg az tehetett, hogy nem volt finom.
Lángos: A lángos mindig jó, és megfizethető. A blues színpad mögött-mellett-körül megtalálható lángosházas bódéban mindig nagyon kedvesek, nagy adagot kapsz, és finom.
Több nem jut hirtelen eszembe.
Ha normálisat ennél ( 3. nap után ajánlott ), akkor egy falatot sem kaptál 1200 Ft alatt, onnan indult minden étel ára, legyen az leves, tészta, hús.
Egyszer sem voltam hajlandó flamót venni a nagyszínpad környékén elhelyezett kajasoron, elképsztő árak voltak. Kíváncsian néztem a barátaimmal, ahogy helyezik rá a mérlegre a különböző ételeket, vajon hány 1000 Ftig pörög ki a kijelző, kerekedett a szemünk.
A megoldás a Hungarikum faluban rejtőzött. Rejtőzött, mert úgy eldugták, ahogy csak tudták.
A normális nagykirakodós melegételes helyszín még könnyen felfedezhető is volt, de a legjobb lefinomabb igazi magyar kezek által készített finomságokat egy olyan ponton árulták, ahol nem járt át a tömeg, én sem vettem észre csak a fesztivál második felében, pedig ott laktunk 10 méterre.
Lehetett házi készítésű joghurtot, sajtot, mézet kapni. Kirakva nagyon ízlésesen kóstolónak mindenhol az amit éppen próbáltak eladni. Ugyanitt volt egy pékség is, a legfinomabb reggelieinket innen szereztük be.
Visszatérve a normális melegkaja megfejtéshez:
A Hungarikum falu melegétkezdés részén lehetett megkapni az egyetlen 1200 Ft alatti melegételt ( nem gyorskaját ). Stricelt krumpli névre hallgatott, 700 Ft körül volt kovászos uborkával együtt, megborsozva nagyon finom és laktató volt, az uborka ráadásul ilyenkor nagyon jólesik a fesztiváljárta testnek.
Friss levest 1000 Ft környékén adtak kenyérrel együtt, de olyan adagot, hogy ketten-hárman is egészen jól laktunk.
Ha már itt tartunk, előző évben és most is, a fesztivál legjobb helyszíne számomra a Hungarikum falu. A legkellemesebb időtöltés napközben is és este is a táncházban. Déltől kezdve foglalkozások, gólyalábon járás verseny,játékok. Beültünk szalmából csillagot fonni, némi információszerzés és persze kellemes időtöltés reményében. Mindkettőből kaptam, és közben még egy szép csillagot is fontam. Az érdekelt, vajon mennyire zárt ez a közösség, akiket ott dolgozni látunk, mert az jött le, hogy mindenki nagyon jól érzi magát, amikor a szigetnek ezen a pontján jár az ember, mindig olyan érzése támad, mintha az ott dolgozók nem is fesztiváloznának, hanem valami osztálykirándulás vagy ilyesmi zajlana ott. Egy külön világ. Aztán mint kiderült ( ekkor éppen perecet tanultunk hajtogatni ), itt is mint a többi helyszínen, dolgozók vannak keresve és felvéve, hogy csinálják amit éppen kell. Mégis más ott. Nem olyan szigorú multimamutcégszerű tempót követelnek meg, és jól tudják érezni magukat, szabadok, egy kedves közösség alakul ki ott a hét végére.
Nappali program van egyébként rendesen, mindig tudtunk mit csinálni ha kedvünk volt. Felültünk a fesztiválbuszra, és kérdéseket olvastam fel az ottani társasjátékbol a többieknek. Elmentünk a civil faluba, ahol tesztet töltöttünk óvszerért, beszélgettünk a skizofréniáról és kényszerbetegségekről a lelkisegélysátorban almáért ( meg mert nagyon aranyosak voltak ), a civil rész legjobbja, az indexen is látható Zsíros László Robert ( http://www.szertar.com/ ) előadása. Robbantgatás szárazjéggel, rakétakilövés kompresszorral, ujra ragadós-nemragadós anyag keményítőből, buborék Cd-ből, síp szívószálból… a cikk után nézz rá..
Éjszakai programokról sokat már nem szeretnék írni, azt tudja mindenki. Bejártam az összes bulihelyet az egy hét alatt, ahogy az elején írtam, koncerten nem sokszor voltam.
Megnéztem a Quimby-t, mert Őket soha nem hagyom ki. Mint mindig, jók voltak, nem úgy mint a színpad (mr2) hangosítása, néha olyan furcsa dolgok történtek koncert közben csak nézegettem hátra, vajon észlelik e mi zajlik a szinpadon.
Belehallgattam a Bed Religionbe, az jó volt, utána viszont az Alvin és a Mókusok nagyon rossz. A38 színpad. A hangzás gázos, ha normális helyre elölre álltál be, akkor nem hallotál semmit a basszuson kívül(embermagasságban sátorszélességben mélynyomók végig), ha hátra álltál akkor nem láttál.
Tankcsapda csak távolról. Ők is mindig jók.
Muse. Nagyon vártam, de nem adott sokat. Tetszett, jó volt, a lézerek nagyon szépek, a műsor rendben, de kommunikáció a közönséggel szinte semmi, a zene pedig valahogy nem akart ezen a cuccon és helyen átjönni. Azt éreztem, hogy amikor jobban megindulna a téma, a bejátszott mélyeket óriás hangerővel betolták, hogy meglegyen az érzet, de ettől elveszett a zene többi része, és sehogy sem akart nekem kerek lenni a történet. Azért jó volt.
Partihelyek. Vége a koncerteknek, hova menjen tovább a fesztiválozó, ha nincs kedve aludni. Táncos helyek halomra, egyik jobb mint a másik, a másik rosszabb mint egyik, de valahol éppen nagyon jó.
A Jager sátor most nem volt annyira bejövős, kicsi volt és kevesen voltak, néha a meduza elnyomta ami ott ment, a oda egyébként érdemes volt benézni, nevetni egy jót. Az alsó táncrészhez egy sima felületű fadeszka vezetett le, amin lehetetlen volt két lábon maradni, a behordott sártól olyan csúszós lett, hogy mindenki aki először veselkedett neki a lejutásnak, akkorát tanyált, hogy ha zavarában gyorsan felpattant, egy mégnagyobbat esett, mert a padlózat sem volt sokkal biztonságosabb, mint az oda vezető út.
Az AXE nevezetű helyen az első estémet töltöttem, félmeztelen asztalontáncolós csehó, plusz pont, a fejmagasságban lévő gerendáknak, bármennyire is be vagy már rúgva, ott meg tudsz kapaszkodni annyira, hogy ne bukfencelj le az asztalról a nagy duhajkodásban.
Magic Mirror. Na én ott olyan állapotomban voltam, hogy nem is vágtam, mi zajlik körülöttem, csak mikor legközelebb elmentem az éjszaka a cirkusz sátor melett akkor állt össze a kép 
. Emlékeztem, hogy valami sátorszerű cucc belsejében buliztunk, fasza régi disco zenére ( amit én bírok ), aztán utólag derült ki, hogy hát igen az a magic mirror volt. ( az csak sokkal később esett le, hogy fent a dj pult környéként mindeféle transzi show ment végig 
D )
A legjobb éjszakai táncihely kitüntetés mégsem őket illeti… a WAN2 terasz volt az, ami a legtöbb időre ott tudott marasztalni zeneileg, hangulatilag, emberileg egyaránt.
Legjobb éjszakai _nem_ partyhely, megintcsak a Hungarikum falu táncház eseménye, esténként, hajnalig. Élőben húzzák a népzenészek a talpalávalót, középen pedig a főnök mikrofonnal a fején mondja és mutatja a tánclépéseket. Egyesével, kettessével, aztán már dupla sebességgel, körbe, vissza, párokban, és együtt. Csodálatos közösségi élménynek lehetnek részesei akik kipróbálják. Az utolsó estémet ott töltöttem zárásig. Elmondhatatlan érzés, a barátaim akik először próbálták ki ezt, mind azt mondták, hogy ezt máskor is akarják, mert fantasztikus dolog. Nem csak maga a tánc, hanem ahogy együtt vagy az emberekkel, és nem kell játszanod magad, vagy zavarban érezned, csak fél szemmel figyelni a lépéseket, fél füllel a zenét, a többivel pedig koncentrálhatsz az aktuális táncpartneredre.
Nem szóltam még a piáról sem. Sok lehetőség nem volt, egyenárak szinte mindenhol. Szokásos a csónakház a kicsit olcsóbb sörökkel. Amiért mégis megemlítem, az a borfalu. Kevés kivételtől eltekintve csak itt vettük az italt egész héten. 1000 Ftért lehetett kapni 1liter fröccsöt fele-fele arányban. Egészen jó, 3000 Ftból egy este megoldható volt. Műanyag palackban lehetett kapni, amire visszatekerhető volt a kupak, így ha éppen lusta voltál a kezedben tartani, csak rá kellett tekerni a kupakot, és elcsapni a táskába, vagy oldalzsebbe.
A sziget leggázabb húzása:
Kedves Sziget szervezők! Fesztivált rendezünk, és nem ismerjük az Afterparty fogalmát? Tettük fel a kérdést, minden egyes hajnalban 4-5 óra fele. 4 után már szinte minden elcsöndesült és 6 órakor az ember nem tudott mit kezdeni magával. Sorban jöttek-mentek az aludni nemtudók/nemakarók és kérdezgették, hogy hova lehet menni ilyenkor szórakozni a szigeten. És csak tártuk a karjainkat. Nincs. Nincs mokka cukka, nincs after, csak lézengő ténfergő emberek és a csönd egy hatalmas fesztivál közepén.
És még a végére amit igértem, a sziget SMS.
utolsó este 22:50 körül, rezeg a telefonom, jött egy újabb SZIGET SMS. Kinyitom, és ez az üzenet vár:
,,Lassan nincs más hátra, mint még egyszer végigmenni a főútvonalakon, enni-inni, és utoljára bulizni még egyet pont ott, ahol éppen vagy! Jó mulatást!”
Hát kösz szépen SZIGET! Ez nem volt szép így a legjobb utolsó pillanatokban.
Mindent összevetve, és azoknak a sok csúnya dolgoknak ellenére, amiket írtam, nagyon-nagyon szuper volt az idei fesztivál is. Imádtam.Vettem szigetphone-t, ezt én is benyaltam . Jövőre találkozunk!
—-
Hanna – hanna.
Szigetről hazavonszoltam magam Hétfőn reggel, alvás, Kedden ébredés. Izomláz, hátfájás ( a hungarikum falus egész éjszakás népitáncolás miatt ), sajgó mandula.
Nem is lett volna baj, ha nem indultam volna Hanna-hannára délután. Összeszedtem az erőmet, és a cuccaimat, beraktuk az autóba, és elmentünk Szlovákiába csapatostól, mondván: lesz ami lesz
Az út gyors volt, áthatjottunk a határon, és néhány telefonhívás után megtaláltuk a lehajtót a helyszín felé. Nem volt egyszerű felismerni a jó helyet, így magyarázta GBK a telefonba:
Van az a híd amire fel kell menni, és mikor már éppen azt éreznéd, hogy hát itt már nem lehet lehajtani róla mert víz van alattad, na akkor kell jobbra lejönni egy pici helyen, a gátoldalra.
Viccesen hangzott, de mint kiderült tényleg így volt.
Sötétség, vékony gátoldal, csönd. Értelemszerűen arra hajtottunk amerre az út vitt és a sorompó engedte. Egyszer csak meglettek az első jelek, megvan a tábor.
Ez már éjfél körül lehetett. Kivilágítatlan hely, még a sátrak nem álltak, néhány autó volt ott, ekkor már kezdtük érezni, hogy ez valami más lesz.
Megjöttek az ismerősök, beszélgettünk, aztán mondták, hogy kövessük Őket, megmutatják a helyet.
Beljebb mentünk, egy szalmából épített hatalmas nagy gorillaszörnyeteg fogadott, jobbra tőle goa zene szól egy ici-pici sátorban, ez volt a PANIC helyszín. Dj, jó fej pultosok.
Szemben CHILL sátor, néhány párna meg babzsák, alvóhelyek, egy kifeszített lepel alatt.
A szabad placc középen tűzrakó hely.
Tovább menve ott a nagyszínpad. Fából épített természetes tákolmányok. Néhány büfé.
Mini múzeum régi tárgyakkal, és a folyópart. Gyönyörű, mesebeli környezet. Csónak, fűzfák. Elidőztük itt kicsit.
Visszamenvén már lobogott a tűz, Nati a főboszorkányasszony azonnal máglyát rakott. Ott melegedtünk hajnalig. Közben fadarabokból padok készültek.
Elmentem megnézni milyen a Wc helyzet (út közben térdig beleestem egy gödörbe), az valahogy mindig érdekes. Itt valóban. Régimódi pottyantós megoldás, fabódé öszeszegelve, alatta lefúrva egy gödör úgy ahogy jött. Wc papír van, akasztó az ajtóra nincs, így mintha nem is lenne. A távolabbi székhelyeken már csak egy felszegelt lepedő szolgálta a takarás feladatát.
Zuhanyzás ugyanez, fabódé, függöny, bent egy slag, ami a kinti mosdócsapra volt csatlakoztatva, így simán lehetett onnan megnyitni vagy elzárni a vizet, miközben valaki pancsolt.
Felkelt a nap, a többiek eltűntek, a cuccaim bezárva maradtak az autójukban, alvóhelyet kellett találnom.
Megnéztem az egyetlen lehetőséget, a chill sátrat. A torkom sajgott, nyelni is alig bírtam, köhögtem, fújtam az orrom, féltem hogy ha erre mégegyszer ráfázok az éjjel, baj lesz. Az alvóhely tele, minden párna és takaró felhasználva. Natúran lefeküdtem a nyirkos szőnyegre, de nem bírtam nyugodtan aludni. Felkeltem, háta oda tudok valahova kucorodni. Rátaláltam egy összegyűrt hatalmas narancssárga lepelre, ami bár el volt ázva, a belseje még nagyjából száraz maradt, magamhoz vettem, belebujtam, a fejemet odatatettem valakinek a babzsákjára, és így aludtam egészen délután 4-ig.
Már várták hogy ébredjek, miattam nem tudtak takarítani, de voltak olyan aranyosak, hogy nem ébresztettek fel. Annyira jót aludtam így, hogy még a nyálam is kifolyt, tökéletesen éreztem magam. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor először szippantottam bele a délutáni napsütötte meleg levegőbe: Kidugult az orrom, és nem fájt a torkom. A friss levegő, a várostól és szmogtól mentes hegyi környezet meggyógyított egy alvás alatt.
Először láttam a helyet világosban. Így is fantasztikus volt. Az emberek felpezsdültek, estére úgy ahogy, de álltak a sátrak, kezdődhettek a rendezvények. Azaz kezdődhettek volna, de elszállt a generátor. Fél órás program után volt hogy egy órás csönd és sötétség következett. Állandó áramszünetek hiúsították meg az este normális lefolyását.
Aztán a következő napokra az is összeállt.
Ételről és italról itt tételesen értelmetlen volna írni. Az árak alacsonyak, forint és euró is játszik fizetőeszközként. Az ételek olyanok, mint otthon, vagy a nagymamámál. Minden ízletes, jó adag, és tényleg fillérekbe kerül. 1 euróért 3 palacsintát lehetett kapni(vagy egy sört),de 2 euróból teljesen jól lehetett lakni mindennel együtt.
Az emberek kedvesek, pár nap után mindenki ismer mindenkit valahonnan. Biztonsági őr, karszallag ellenőr mint olyan nincs, mert szükségtelen.
Többet nem tudok írni, ezt meg kell próbálni, és kész.
Azért a végére idebökném a Micsike által megfogalmazott okosságot: A hanna-hanna jelenléte mellett egyik nagyfesztivál sem nevezheti jogosan magát “fesztiválnak”. Ha azt nézzük, hogy ez a szó egyenlő a bulival a haverokkal, egy dolog, ez adott bármelyik kocsmában, ha a sok-sok koncerttel hozzuk összefüggésbe az sem teljesen igazságos. Akkor mitől fesztivál egy fesztivál?
Szerintem az ember testi és lelki szabadságától, hogy senki sem néz hülyének ha rózsaszín szoknyában ugrálok a főúton reggel hétkor, ha éppen úgy tetszik. Mégis valami sántít. Mégpedig az a mocskos igazság, hogy abban a pillanatban, ahogy véget ér az a pár nap, már veszed is vissza az öltönyödet meg a nyakkendődet. A szabadság illúziója mások által megszabott időintervallumokban kapható meg. De igazi értékekkel kevesen mennek haza. Valóban: illúzió.
Na most a Hanna-hanna nem az. Nem illúzió. Igazság. Ott vagy, jól vagy, szabad vagy, és ami a legfontosabb: ha végig csinálod, nem ugyanúgy mész haza ahogy elindultál.
Kellemes ázást fázást, őszi tisztulást és pihenést!
Köszi mindenkinek ezt a csodálatos nyarat!
csimpi
