UPDATE:

Interjú: Berei Dániel, képek: Csákvári Péter

Karácson Tamás, azaz Fluor Tomi sztoriját sokan ismerik: telepi rapperként indult, felkapta a VIVA, majd a hülyegyerek-imidzsben lubickolva, a Mizuval mindenki megismerte. Két éve aztán ezt unni kezdte, a falunapokból elege lett, és létre akart valami olyat is hozni, amit nem csak a tinik hallgatnak.

Megkomolyodott, összállt Diazzal, aki prémium minőségű zenével segítette a munkáját, majd csapatot alapítottak. A Wellhello azóta mindenféle listát vezetett már, ami csak van Magyarországon. Arról faggattam, hogyan sikerült kilépni a hülyegyerek-skatulyából, mitől lettek ilyen rövid idő alatt sikeresek, honnan jönnek az áludvarias, perverz szövegei és elfelejtette-e, honnan jött.

A WELLHELLO



- Mindig a „zenei projekt“ szót használjátok a Wellhello kapcsán. Akkor ez egy rövidtávú dolog? Hogy indult a Wellhello?

- 2012 év végén fogalmazódott meg bennem, hogy már nem érzem jól magam ebben az electro történetben. Megjártam a mainstream és az underground világot, de éreztem, hogy a jövőben valahol a kettő között kellene lenni. Nem élveztem már, hogy a plázába járok fellépni meg őszintén szólva meguntam a „mizuzást“. 

Ekkor tisztázódott bennem, hogy melyik közegnek akarok szólni. Hogy hol vannak olyanok, mint amilyen én vagyok... Halott Pénz és a többiek. Ekkor kezdtem egy kicsit átpozicionálni a Fluor-brandet, de akkora ellenszél mellett, mint amit akkor a bulvár nyomott, nem volt könnyű... Mert vagy rohadt nagy botrányokkal mutatod meg, hogy imidzset váltottál, vagy szépen lassan építed magad. Én az utóbbit választottam. 

Nekem a Wellhello egy kísérlet volt, hogy - bár nyilván eltalált dalok nélkül semmi nem működik, de - valamit újracsomagolok egy új, prémium brandként, akkor oda sorolják-e majd. Egyenlőre úgy néz ki, bejött. És az is tetszik, hogy az emberek értik benne az öniróniát, látják, hogy mi egyáltalán nem gondoljuk komolyan, hogy mi vagyunk az élet császárai.

- Miért pont a Diazzal?

- A Wellhello előtt is dolgoztam vele, a Felébredni máshol vagy a Képkocák is vele készült. Iszonyúan tehetséges és bármilyen zenét képes megcsinálni, a közös munka pedig nem izzadságszagú. Magától értetődő és természetes folyamat volt, hogy elkezdtünk együtt dolgozni.

- Mit jelent az, hogy Wellhello?

Egyik spanunk mondta, mikor meglátott egy jó csajt: „Well, hello!“ (Nevet.) A névválasztást sem húztuk túl, de éreztük, hogy ez az a fajta csibészség, ami bennünk is megvan.

- Mit csináltok még idén? És mit csináltok a Tinderen?

- Eléggé előre dolgozunk. Januárban már leforgattuk azt a klipünket, ami év végén jön ki, most jelent meg a VOLT-himnusz Halott Pénzzel és készülünk egy feldolgozással is. Utóbbit kicsit megcsavartuk, mert egy '94-es dalt fogunk a '80-as évek hangzásában feldolgozni 2015-ben.



A Tinderen lesz egy kezdeményezésünk, amiről nem beszélnék még, mert egyrészt tök titkos, mert félünk, hogy valaki lenyúlja, másrészt ilyet még senki sem csinált a világon. Most léptük át az ezer párt, de érdemes minket keresni, mert a matchek között itt-ott néha elszórunk néhány VIP-belépőkódot, backstage passt. 

- Hol tartotok a projektben? Lesz nagylemez is?

Klasszikus értelemben nagylemezünk nem lesz, ha az ilyen 15-16 számosakra gondolsz, 8-10 ütős bőven elég. Azok a számok, amik mostantól megjelennek, azok már a következő lemezünkre készülnek, aminek a címe #pornodisko lesz. Szigorúan S-sel és K-val.

- Mitől lettetek ilyen menők? A jó szövegen, a hangzáson vagy az imidzsen múlt?

- A legfontosabb a jó dal. Most úgy néz ki, hogy 3-4 számunk bomba, de szerencsére a többieket, még a régieket is nagyon szeretik a koncerteken. 

Számít az is, hogy lett becsomagolva. Azt azért bevallhatjuk, hogy bár többet mond annál, minthogy "lásd a csodát és fogd meg a kezem, mert elveszek", ez egy szépen becsomagolt popzene. Úgy tűnik, van érzékünk ahhoz, hogy slágert írjunk. 



Nagyon komolyan vesszük amúgy a saját szabályainkat, amik azért születtek, hogy ne sérüljön a Wellhello-brand. Nem vállalunk falunapot vagy plázás haknit, csak nagy koncertjeink és fesztiválfellépéseink lesznek. Az is fontos, hogy nem erőltetett, mert ez nekünk egy szerelemprojekt. Nem izgultunk azon, hogy hányan írják majd ki Facebookra a dalszövegeket... Mondtam is a Diaznak, mikor megcsináltuk a Rakpartot, hogy engem nem érdekel, ha nem szeretik, mert én imádom. Lehet, hogy nagyképű, de azóta is a legtöbbet játszott dal az iTunesomon.

Egyébként azt gondoltuk, hogy ha három éven belül eljutunk idáig, ahol most vagyunk, már nagyon boldogok leszünk. Ehelyett egy év alatt lényegében teltházas Park-koncertig jutottunk. Ja, és óriási úttörésnek tartjuk, hogy a Class FM játszik minket, ami sokáig nem tartotta fókuszban a reppet, reppbetéteket tartalmazó zenéket.

- Azt mondtad, tét nélkül születnek a dalok. Hogy készülnek?

- Általában a Diazé a zene és én írom rá a szöveget. De olyan is van, hogy a körúton a piros alatt eszembe jut és utána érkezik meg a hozzá illő hangulatú instru. De írtam már meg dalszöveget egy hosszú ölelés alatt, lényegében bármi megihlet. A dalok általában a legerősebben megélt életszitukból születnek, de folyamatosan figyelek és fordítok mindent a produkció javára. Fontosnak tartom az éberséget, a részletlátást.

Nagyon sokat dolgozunk egy dallal. Nem véletlen, hogy van vagy 16 dalunk, de ebből csak 8 van a lemezen. Ami nem jó, azt minden további nélkül kivágjuk a kukába. 

SZÖVEG



"

a sok részlet mind fontos
a filmünk ettől tíz pontos
és így már nem lep meg, 
hogy a kedvenc helyem épp benned lett

- Honnan jönnek ezek az áludvarias, félbunkó, szexista szövegek? Csajozás közben is ilyen nagymenő vagy?

- Nem mondom, hogy nem hasznosítom az efféle tapasztalataimat, mert de... (Nevet.) Az egyik legfőbb problémám volt a csajozós időszakomban, hogy hogyan küldjem haza reggel a leányzót. Így született például a „bírom, ahogy hazamész, jól áll“. Volt egy időszak, amikor akkor is csajoztam, amikor annyira nem is pörgetett, hogy hazaviszek-e valakit, szimplán kísérleteztem, csak hogy benne legyek a szituban, hogy lássam, meglehetne-e ha akarnám, vagy hogy meddig lehet elmenni csibészségben.

- Nagyon sokan imádják a számaid azok közül, akiket éppen parodizálsz. Hozzájuk hogy állsz?

- Amikor a Csicskalángost írtam meg, akkor szerintem az ország 90%-a félreértette a szöveget és azt hitte, hogy komolyan mondom, hogy „én vagyok a legnagyobb celeb“. Közben óriási irónia volt.

Azóta sokat változott a közönség, akinek írok. A Fluor közönsége egy szélesebb, de fiatalabb réteg volt. Akik a Wellhellót szeretik, azoknak a nagy része szerintem levágja. Nyilván vannak akik nem, az "Apuveddmeg" szövegét például a refrénen kívül biztosan nem sokan. Vannak benne ugye rejtett utalások, mint a 47 ezres koktél, amihez ismerni kell a „47 ezerből meg lehet élni“ nyilatkozatot. 


Vannak, akik nem értik: éppen róluk szól a szöveg

Ez egy érdekes jelenség, de szerintem ez így szép. Amikor ezt a számot írtam, már tudtam, hogy lesz egy réteg, aki azért szereti, mert tényleg megveszi neki apu, és lesz egy olyan, aki ezeken nevet. Amúgy Berki Krisztián a kislányával tombolt a koncertünkön és alig várta, hogy a róla szóló rész elhangozzon.

A ZENE



- Milyen stílusú zenét játszik a Wellhello?

- Kicsit azért számonként is változik, de talán egy ilyen throwback electro, throwback pop, indie disco, kicsit itt-ott nu disco is... De én ezért szeretem a mostani zenei divatot. Nincsenek határok, hogy mi honnan rap meg honnan rock vagy pop vagy funky. 

- A retróhangzás mitől menő mostanában?

- A retro mindig menő. Az emberek szeretnek visszakacsintgatni, mostanában pedig a 70‘-es, 80‘-as évekre épül az, amit popnak hívunk. 



- Lehet éppen ezért népszerű az idősebb korosztály körében is a Wellhello?

- Szerintem igen. Imádom, amikor azt írják kommentben, hogy „óó neee, a fiatalságom!“. Ezek a bulik a tinédzseréveiket és a huszas éveiket hozzák vissza. Mi pedig ennek a kornak a romantikáját imádjuk. 

SZAKMA, SIKER



- Hova tűntek a tehetségkutatós „sztárok“?

- Évi négy tehetségkutató nagyon sok. Mostmár csak az nem volt tehetségkutató döntős, aki éppen az Éjjel-nappal Budapestben szerepel. Arról nem is beszélve, hogy szerintem már-már felesleges 2015-ben tehetségkutatót csinálni, a YouTube, a Soundcloud, az Insta, a Twitter, a Facebook korában. 

Aki csak a tehetségkutató hátán tud feljönni, az úgyis elveszik. Van két hónapja a döntő után, céges rendezvény, falunap és utána eltűnik a kukába, mert nem tudja, hogy mit kell csinálnia. Hallani olyanokat, hogy az RTL a szemét, mert neki csak a műsor kell és nem segít utána a nyerteseknek. Szerintem meg nem is kell! Aki egy ekkora lökés után nem tud továbblépni, az nagy eséllyel úgyis elrontaná, csak több ember előtt.

- Szerinted mitől lehet valaki most sikeres?

- Nyilván nem szabad általánosítani, de szerintem azok tudnak most sikeresek lenni, akik alulról jöttek. A feltörekvők, az underground. Azért, mert ezek tudnak természetesen életben maradni, mert amolyan „jég hátán is“ típusú emberek vagy bandák. 

Míg a tehetségkutatósok egy része beesik az utcáról, elénekel három Witney Houston dalt, de ha nem írnak róla a bulvárban, elfelejti mindenki, addig tegyük fel egy Hősöknek akkor is megvannak a rajongói, ha nem foglalkozik velük a média. Ez egy felépített alap, innen nem lehet akkorát bukni. Most fogom a lábamra tetoválni, hogy „a zene a föld alól jön“, és én ezt is vallom.

MAGÁNÉLET



- Azt anélkül is lehet látni, hogy újabban kerülöd a bulvársajtót és a botrányokat, hogy többet olvasnánk rólad. Hogy megy?

- Az elmúlt két évem erről szólt. Erre van egy jó hasonlatom. A bulvár egy házibuli, ahonnan úgy akarsz lelépni, hogy ne kelljen berúgnod. Ha bejelented, hogy most megyek, akkor mindenki rád figyel és mondja, hogy „ne menj még“. Nekem ki kellett sunnyognom ebből a szobából. Eloldalogtam és már csak azt vették észre, hogy az ajtó csukva van.

Még mindig benne van a pakliban, hogy valaki elkap egy kínos szituációban egy fotóra, és mivel nagyon kell neki a 10 rongy, beküldi. Rengeteg hülyeséget írtak rólam, voltam már alkoholista, állítólag fotózkodtam már meztelenül, satöbbi. Egy-két újságot megfenyegettem perrel, utána békénhagytak és szépen lassan leépítettem ezt az egész hype-ot.

- Mennyit dolgozol?

- Heti öt napot koncertezünk. Elindulunk délután kettőkor, hajnali négykor érünk haza, ezen kívül alvásra van még időm, amit tudok, azt telefonnal, a buszról hajtom. Legalább egy fél, de inkább egy egész napom elmegy a Petőfi rádiós műsoromra. De mindig bejön egy interjú, fotózás, vagy épp most a Nagyszínpad műsorvezetőjének kértek fel. Amúgy imádom ezt, mert nem tudok a seggemen ülni és azért is, mert azt csinálhatom, amit szeretek és abból élek, amit szeretek.

- Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

- Akkor is azt. (Nevet.) Igyekszem futni, gyúrni, szedem a méhpempőt, a vitaminokat, hogy a testem is bírja az iramot, a 3-4 órás alvásokat és az állandó melót. 

- Leálltál a csajozással, ha jól tudom. Lehet ebben a pörgésben szerelmi életet élni?

- Nagyon nehéz. Alapvetően szerintem nagyon kevés lány viselné el, hogy alig vagyok itthon. Van egy barátnőm, akivel ugyan sajnos keveset tudok találkozni, de annál nagyobb varázsa van, ha végre látjuk egymást. 

- Maradt még valami a régi Fluor Tomiból? Hazanézel Fehérvárra a szüleidhez?

- Igen, maradt, én nem felejtem el, honnan jöttem. Nem mondom, hogy sűrűn jut erre időm, de igyekszem. Felhívom majdnem minden nap anyukámat telefonon, szerencsére egy csomószor eljönnek a koncertekre. Amikor dobozban hozza a kis töltött paprikámat, akkor nagyon boldog vagyok. 

 

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/fluor-ezert-nem-vallalunk-falunapot-vagy-plazas-haknit/


Hozzászólások 0

Még nem érkezett hozzászólás! Legyél te az első!